Kormos Kázmér, kandúr

• Kor: 0.5 - 1 éves
• Neme: kandúr
• Hol: Pomáz
• Ivartalanítva: Nem
• Oltva: Nem

Kedves Érdeklődő!

Hadd mutatkozzam be! Kormos Kázmér vagyok, egy fiatal és serdülő kandúrka. Pomázon utcacicaként láttam meg a napvilágot testvéreimmel, Kormos Karcsival, Bandival és Palikával. Sajnos hamar kiderült, hogy veszélyben vagyunk, embertársaink nem láttak jó szemmel a környéken. Több sem kellett egy állatbarát ismerősünknek, hazavitt bennünket. Ő a megmentőnk. Bátyáim mind gazdihoz kerültek azóta. Én azonban még várok. Itt persze biztonságban vagyok, meleg van és kapok finom falatokat (az alutasakost próbáltátok már? Micsoda ízvilág!)

A gond az, hogy itt nagyon szűkös helyen vagyok, sok más cica is van körülöttem. Lássuk be, nem a legoptimálisabb körülmény ez a harmonikus személyiségfejlődésre! Nagyon szeretnék egy otthont. Igazán vágyom a gondoskodásra! Viszont mindenképp csak türelmes, kitartó és/vagy tapasztalt gazdi jöhet csak szóba, mert - előítéletemből adódóan - nem oldódom könnyen, és még zabolátlan vagyok. Sok idő kell majd valószínűleg, amíg beilleszkedem. Mégis, azért bízom benne, hogy idővel én is igazi szobacicává válhatok és sikerül levetkőzni tartózkodó (és egyben bohém) természetemet.

Ha úgy érzed, vállalnád, hogy hű szolgám leszel egy életen át, akkor kérlek jelentkezz! (Na jó, az igazat megvallva a valódi vágyam, hogy szerető társra és barátra leljek. Egy olyan helyre, ahol családtag lehetek – de hát büszke kandúrként ezt azért mégsem vállalhatom fel! A végén még megszólnak a haverok. )

Az utolsó képen testvéreimmel együtt láttok még a megtalálásunk időpontjában. Hogy is mondjam, talán nem mi voltunk a legszebb kandúrbandik Pomázon, de lássuk be: négy fekete elbűvölő kandúr egy családban? Mi ez, ha nem lottó ötös? És bár én maradtam utoljára, szerényen állíthatom, hogy én vagyok a legélesebb kés a fiókban.

Baráti üdvözlettel,
Kázmérka