CICA
KERESÉS

Aranyka, nőstény

_0_1_2_3_4
  • Kor: 2 éves
  • Neme: nőstény
  • Hol: Budapest, XI. kerület
  • Ár: 0
  • Ivartalanítva: Igen
  • Oltva: Nem

A nevem Aranyka és ez a történetem. Van egy perced, hogy megosszam Veled?
Emlékszel még milyen hideg volt a télen? Te puha melegben pihentél, én kint voltam a fagyos szélben. Sok, sok hónapon át fáztam, a bokrok alatt összekuporodva naphosszat vártam, hogy valaki néhány falatot tegyen a tálba. Ohhh...a melegségre annyira vágytam...
Majd eljött végre a tavasz és az ösztönömtől hajtva, csavarogva csatangoltam semmitől sem tartva.
A hasam nőni kezdet, ezt nem nézték jó szemmel. Valaki csapdába csalt, elvitt egy helyre 's mire felébredtem seb volt rajtam én pedig egy nagy ketrecben.
Egy hang szólt hozzám lágyan, mélyen, azt ígérte minden rendben lesz. Én ekkor már nagyon féltem....
Az arc aki a ketrecbe nézett azt mondta ne aggódjak, ez nem a végzet és kedves szavakkal becézett. Majd elmagyarázta, hogy beteg vagyok. Elmondta, az hogy fuldoklok, szortyogok, nem természetes dolog. Majd újból idegenbe vitt és otthagyott.
Amikor felébredtem mindenem fájt és két cső lógott ki az orromból ekkortájt.
Pocsékul éreztem magam, étvágyam sem volt, de az idegen gondozott és ápolt. Szomorúságom határtalan volt.
Azt is mondta nem tart ez örökké, bízzak benne, meggyógyulok, leszek én boldog még.
Nem hittem már semmiben, a csodában pláne nem, mégis egy nap megtörtént, mikor a csöveket kiszedték.
Hatalmasat prüszköltem, majd leesett a fejem, azután a levegőből egy nagyot belélegeztem. Közölték, a műtéten sikeresen átestem.
Mindez új volt, nagyszerű, az étvágyam is megjött. Örömömben otthon az egész vacsorát megettem.
A történetem itt tart most. Végre lélegzem, És úgy hajtom álomra fejem, hogy a fulladástól nem félek. Az idegennek végül igaza lett. De azért benne teljesen még nem bízom meg.
Van egy pillanat, amikor ölébe vesz, ekkor már-már elhiszem, hogy a rossznak tényleg vége lett. Mikor hangjával megnyugtat és kezével simogat én néhány percre elfeledem szomorú sorsomat. Fejemet nyakába fúrom, ott baj már nem érhet, tappancsaimmal kapaszkodom, hogy ne dobjon vissza a zord világba én hangosan dorombolok.
Idegenem azt mondta, az ő dolga véget ért, útjaink elválnak, máson a sor hogy tegyen az életemért.
De vajon miért?
Azt ígérte addig nem hagy el, míg új otthonom kapujába nem kísér.
De ez a kapu hol van? És ki vár ott? Az életem miért oly hányatott? Csak egy meleg kuckó az igényem, ahol életemet nyugalomban végigélem. Ha van egy kis helyed melletted, bennem a társadat meglelted.

Feladva: 2019. 05. 16.

Monica Manaila 06 30 3454654